Mariann Fischer Boel mezőgazdasági és vidékfejlesztési biztos a következő megjegyzéseket tette hozzá: „Az a tény, hogy most állapotfelmérést végzünk arra utalna, hogy a páciens beteg? Semmiképpen, véleményem szerint nincs semmi szokatlan abban, ha egy egyébként teljesen egészséges ember felkeresi az orvosát és megbeszéli vele, hogy kell-e bármit változtatni az eddigi életmódján ahhoz, hogy továbbra is jó formában maradjon. Ugyanígy kell eljárnunk a közös agrárpolitika esetében is, azaz meg kell vizsgálnunk, hogy a 27 tagú EU és gyors ütemben változó világunk szükségessé teszi-e a KAP kiigazítását. Az általam javasolt változtatások valóban pozitív hatásokkal járnak a gazdálkodók, a fogyasztók és az adófizetők szempontjából.”

Javasolt intézkedések:

Az egységes támogatási rendszer egyszerűsítése és hatékonyabbá tétele

A közleményben a következők merültek fel:

* a történeti bevételeken alapuló kifizetések rendszeréről egy nagyobb részben átalányalapú rendszerre való átállás.
* a támogatás és a termelés szétválasztásának arányának növelése azokban az országokban, amelyek egy sor gazdálkodási ágazatban a támogatás és a termelés közötti kapcsolat fenntartása mellett döntöttek, ugyanakkor a termeléstől függő támogatás továbbra is szerephez juthat az alacsony mennyiségű termelés által jellemzett, de különös gazdasági vagy környezetvédelmi jelentőségű régiókban.
* a támogatási szint fokozatos csökkentése, ahogy a nagygazdálkodóknak nyújtott teljes kifizetés növekszik, például évi 100 000 eurós szintről indulva. Ennek során különbséget kell tenni a több tulajdonosú és sok alkalmazottat foglalkoztató gazdaságok és az egyetlen tulajdonossal rendelkező és csak kevés alkalmazottat foglalkoztató gazdaságok között.
* az EU által nyújtott támogatásra való jogosultság feltételét képező földterület-mennyiség megnövelése a jelenlegi 0,3 hektárhoz képest.
* a gazdálkodók által a brüsszeli támogatás kötelező feltételeként teljesítendő kölcsönös megfeleltetési előírások felülvizsgálata. Ez azt is jelentheti, hogy el kell hagyni a szükségtelen követelményeket, de újabbakat kell meghatározni az olyan új kihívások miatt, mint a vízgazdálkodás javítása vagy az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése.

A piactámogatási eszközök kiigazítása annak érdekében, hogy azok a 2007-ben már 27 tagot számláló EU-ban is relevánsak maradjanak

A közlemény a következő kérdéseket teszi fel:

* vissza kell-e állítani az intervenció eredeti funkcióját, azaz biztonsági hálóként működjön-e a továbbiakban, különösen amikor a piaci árak ilyen magas szinteket érnek el?
* a legtöbb gabonaféle esetében lecsökkenthető-e nullára az intervenció, miközben egyetlen gabona (a kenyérbúza) esetében továbbra is megmaradna?
* nem kellene-e eltörölni a területpihentetést, miközben új módon próbálnák meg elérni az ezáltal előidézett kedvező környezeti hatásokat?
* a tejkvóták teljes eltörlése a terveknek megfelelően 2015-re következik be, de nem kellene-e a kvótákat mostantól fokozatosan emelni, hogy ez ne okozzon túl nagy megrázkódtatást a tejágazatnak? Ennek keretében meg kell nézni, hogy milyen intézkedésekkel lehet támogatni a tejágazati gazdálkodókat az EU olyan területein – például a hegyvidéki területeken – ahol a gazdaság nagy mértékben függ a tejtermeléstől.

Az új kihívásoknak való megfelelés:

A közlemény kitér arra, hogyan tud a mezőgazdasági politika szembenézni az EU mezőgazdaságát érintő kihívásokkal és hogyan tud élni a lehetőségekkel.

A következőkről van szó: kockázatkezelés, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, hatékonyabb vízgazdálkodás, a bioenergiában rejlő lehetőségek lehető legjobb kihasználása és a biológiai sokféleség megóvása.

Az éghajlatváltozással és a vízgazdálkodással kapcsolatos kihívások leküzdésében fontos szerep jut a kölcsönös megfeleltetésnek.

Ösztönözni kell az említett két területtel kapcsolatos fellépéseket, de ehhez pénzre van szükség.

A szükségessé vált új intézkedések finanszírozását a vidékfejlesztési politikán keresztül lehet a legjobban megoldani.

A közlemény a moduláció mértékének növelését javasolja, azaz csökkenteni kell az évi 5 000 eurónál nagyobb összegű támogatásban részesülő gazdaságok közvetlen kifizetéseit és ezt a pénzt át kell helyezni a vidékfejlesztési költségvetésbe.

Ez a kiinduláskor 5%-os mérték 2013-ra elérné a 13%-ot.

Azt is meg kell vizsgálni, hogy az energianövény-támogatásra még mindig szükség van-e, tekintetbe véve a bioüzemanyag-termelés olyan új ösztönzőit, mint a kötelező bioenergia célkitűzések és a magas árak.